Van az a mókás állapot, amikor majd' meghalsz valami főttért, valami finomért, ami ráadásul pillanatokkal később a kezedben lesz, mert se türelmed, se időd nincs. No meg alapanyag se sok... Azaz gyakorlatilag semmi, a beköltözéskor felraktározott gabona és olajkészleten kívül. Semmi pánik...
A minap egy jó barátommal épp arról esett szó, milyen furcsamód rajongunk a túlfőtt rizsért. Úgyhogy ez ma pont ilyen lett, persze ez nem kötelező része a világ kevésbé őrült felének.
Feltettem a rizst főni, egy leveskockával. Amíg puhult, összeaprítottam egy kevés utolsó napos zöldhagymát, szánalmasan kevés mennyiségű paprikát (egy kevés csípős is akadt), amiből igazán nem ártott volna több, de ennyi lakott a hűtőben. Mikor a rizs majdnem kész volt, hozzáöntöttem a hagymát, kicsivel később a paprikát is, úgy főztem készre. Kevés olívaolajat csorgattam bele. Majd jött a csodafegyver, ami mindig van itthon, mert képes megmenteni bármilyen helyzetet: konzerv paradicsompüré. Bors, bazsalikom és egy kevés szerecsendió társult hozzájuk, és a másik személyes kedvenc, egy kis almaecet.
Az egész nem vett igénybe 10 percnél többet, viszont finom lett.
Jó étvágyat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése